A táblásítás folyamata

Attól függően, mihez kezdenénk a félkész táblásított faanyaggal, elmondhatjuk, hogy jelentősen felgyorsítjuk a gyártási folyamatokat. Érdemes elhatárolni, hogy kültéri vagy beltéri használatra szeretnénk-e megvásárolni. Miért? Mert a kültéri táblásított faanyag ragasztóanyaga vízálló, így nedvesség hatására nem fognak szétnyílni a tábla faanyagai a ragasztás mentén. Először tehát nézzük át kicsit, hogy milyen ragasztási folyamatokkal érdemes dolgozni, ha táblásított faárut készítünk egy-egy üzemen.

A ragasztási technológiák

Az évtizedek, lassan-lassan évszázadok alatt nagyon sokat változott a ragasztók anyaga. A ragasztók anyagának változása életre hívta a ragasztási technológiák változását, fejlődését is. Mely ragasztási eljárások maradtak fenn napjainkban? A ragasztóanyag csak és kizárólag olyan anyag lehet, amely a szakintézetek által minősített és alkalmasnak ítéltetett.

A leggyakoribb csoportosítása a ragasztási eljárásoknak az adott hőmérsékleten történő ragasztási folyamat. Itt arról van szó, hogy egy-egy ragasztási eljárás során meghatározott hőközlés kell ahhoz, hogy a faanyag egymáshoz illeszkedjen. Így beszélhetünk:

• Hideg ragasztásról,
• Hőközlésen alapuló (meleg) ragasztásról,
• Dielektromos melegítésen alapuló ragasztásról.

Ahhoz, hogy a faanyagok összeragasztása szakszerű és tartós legyen az adott hőmérsékleti eljárás során, bizonyos paramétereket figyelembe kell venni. Ezen paraméterek függenek a fajlagos ragasztóanyag-szükséglettől, a ragasztás körülményeitől (pl.: présnyomás értéke, kötési ideje a ragasztónak), és még számos olyan tényezőtől, amelyek számszerű adatot közölnek.

Hideg ragasztás esetében a ragasztás minősége nagyban függ a:

• fa fajtájának anyagától (pl.:  a lazább szerkezetű – puhafák – faanyagok ragasztása hatékonyabb)
• a fa nedvességének tartalmától,
• a megmunkálandó faanyag felületének minőségétől,
• hogy pontosan milyen típusú ragasztóanyagot használunk.

A dielektromos melegítésen alapuló ragasztás egyik módja, a nagyfrekvenciás ragasztás, amelynek során úgy keltünk hőt a faanyag belsejében, hogy egy-egy kondenzátor lemez közé csúsztatjuk a faanyagot, amit össze szeretnénk ragasztani a meleg hatására. De figyelem, nem minden ragasztó alkalmas a nagyfrekvenciás ragasztásra! Ezt a technikát a tovább-feldolgozásos és szerkezetgyártással foglalkozó faipari munkafolyamatok során szokták leggyakrabban alkalmazni:

• tömbösítésnél,
• táblásítás során, egy vagy többrétegű lap termékeket hoznak létre, és használnak fel
• hossztoldásnál,
• szélességi toldásnál, stb.

A táblásítás folyamata

A táblásítási eljárás a tömbösítés egy különleges eseteként kezelendő. A lényeg az, hogy a csökkenő méretű természetes faanyagokat a dimenziónövelő ragasztási technológiával ismét megnövelhetjük. A táblásítás során a késztermék szélessége meghaladja a vastagságát. Tehát lemezszerű termékekről beszélünk, amelyek egy vagy több rétegben kaphatóak a faipari anyagokat áruló szakboltokban.

A több rétegű táblásított faanyag minimális rétegszáma 3, vagyis mindig páratlan számú rétegekből fog állni a táblásított, több rétegű faanyagunk. A rétegek kialakítását és elhelyezését sok változatban készítik, illetve számos speciális kialakítású termék is ide sorolható (pl.: hajlított táblásított lemezek). A táblásítási folyamat során a már említett ragasztási eljárások bármelyike szóba jöhet. Attól függően alkalmazzuk őket, hogy milyen célra fogjuk felhasználni a félkész táblásított terméket.