Mai bejegyzésünkben az otthonaink árnyékolásában és hűtésében főszerepet játszó zsalugáterekkel és spalettákkal foglalkozunk, hiszen a nyári meleg és a napsütés közeledtével hamarosan ismét aktuálissá válik a téma. Mutatjuk milyen alapanyagot érdemes választani és adunk néhány tippet a barkácsoláshoz is.
A spaletta és a zsalugáter szavakat a hétköznapokban gyakran teljesen tévesen szinonimaként használják. A spaletta egy egységes fatábla, mely pontosan illeszkedik az ablakhoz, könnyedén nyitható és zárható, s védi az ablaküveget az eső és a napfény elől. A kifejezés az olasz spalla szóból ered, melynek jelentése „támasz”, „váll”, „ablakfülke”. Olaszországban több száz éve, azért kezdték használni, hogy így tartsák a meleget a házon kívül. A zsalugáter zsalukból áll össze, s lamelláinak mozgatásával szabályozhatjuk, hogy mennyi fény jusson be a házba. Nem csoda, hogy úgy a mediterrán, mint a magyar építészet előszeretettel alkalmazza a zsalugátert és a spalettát, hiszen azon kívül, hogy remek hőszigetelőként kívül tartja úgy a meleget, mint a hideget, ideális hangszigetelésre is, napközben kizárhatjuk vele a fényt, este pedig segít elrejtőzni a kíváncsi tekintetek elől.
A zsalugáterek és a spaletták leggyakoribb alapanyaga a fa. A fenyő különböző fajtái kitűnő választási alternatívát kínálnak az elkészítésükhöz. A lucfenyő például lazább szerkezetű, puha fafajta, megmunkálási szempontból nagyon előnyös tulajdonságokkal bír. Színe egységes, de az idő múlásával valamennyit sötétedhet, s a gombavédelemre külön figyelni kell, mert a gombásodás kékes színű elváltozásokat okozhat az anyagon. Ha az időjárás viszontagságaival szembeni fokozott ellenállásra van szükség, akkor a borovi fenyőből készült zsalugáter lehet a legjobb döntés. A borovi fenyő a kérge felőli részén világosabb, mint a fa közepén, s ezt az eltérést a fény idővel felerősítheti, kontrasztosabbá teheti. A borovi gyantatartalma magas, de ez egyenletesen eloszlik a fában. Ár-érték arányban talán a legkedvezőbb ez a fajta fenyő, ha zsalugáterkészítésben gondolkodunk. A vörösfenyő szintén jó opció. Itt is van színárnyalatbéli eltérés a fa különböző részei között, de ennél a fatípusnál a különbség azért jelentősen kisebb.
A kereskedelmi forgalomban számos szín, forma és stílus álla rendelkezésre, de ha úgy döntünk, hogy kreatív módon, mi magunk szeretnénk spalettát készíteni, akkor ezt is igazán könnyedén megtehetjük. Egy egyszerű, mediterrán spaletta elkészítése például már nyolc egyszerű lépésből megvalósítható. Először vágjuk méretre hosszúságban a választott típusú fenyőlapokat. Ezután jelöljük be a szélső deszkákat és a keresztléceket hosszanti irányban a nútok szélességében. Dekopírfűrész segítségével vágjuk le a nútokat, majd helyüket gyaluval dolgozzuk simára. Ezt követően rögzítsük a lécet és a szükséges munkadarabokon végezzük el az élek, sarkok egyenletes fózolását, lekerekítését. Nyomjunk diszperziós faragasztót a nút teljes hosszába és illesszük egymáshoz a táblákat. Ellenőrizzük a pontos táblaillesztést és a száradásig pillanatszorítóval gondosan rögzítsük a szerkezetet. A hátoldalon a tábla tetejétől és az aljától kb. 20 cm-re csavarozzuk fel a keresztmerevítőket, végül pedig csavarozzuk közéjük az átlós merevítőt, az előoldalon pedig a megfelelő magasságban a pántokat.
A felületkezeléshez használhatunk lazúr bevonatot, melyet 2-3 évente célszerű megújítani. Minden zsalugáter és spaletta esetében kiemelt figyelmet kell fordítani a pántok és a zárszerkezetek rendszeres ápolására is és a meglazult vasalatok megfelelő szilárdságának biztosítására. A végeredmény meghálálja az odafigyelést, hiszen egy – egy igényesen, szépen elkészített zsalugáter vagy spaletta igazi stílust ad még egy egyszerű háznak is. Díszíti a homlokzatot, egyedi hangulatot áraszt és egyben szimbolikus jelentéssel is bír: amikor kinyitjuk, beengedjük otthonunkba a napfényt, a friss levegőt, tulajdonképpen magát az életet.
